Szervező: Építő-KITT Klaszter, Volford László
Időpont: 2021.06.28.
Az első előadó Prof. Dr. Csath Magdolna rektori főtanácsadó volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, aki a versenyképesség területi dimenziói a Kárpát-medencében témáról beszélt. Néhány kiemelendő gondolata a magyarországi helyzetről:
Magyarországon még mindig nem egyértelmű, hogy pontosan mi a klaszter és hogy hol jön a képbe az innováció. Egy klaszternek akkor van értelme, ha innovatív. Ettől különleges és más, mint a többi gazdasági tömörülés. Nagyon fontos, hogy „önműködő” klaszterekre van szükség. Ez azt jelenti, hogy ez egy alulról szerveződő vállalati kezdeményezés, nem felülről (nem az állam által) szervezett rendszer, az állam a szerveződésre maximum rásegít. A klasztertagok között nincs hierarchikus kapcsolat.
Egy másik probléma, hogy Magyarországon nem innovatív a gazdaság – gyenge a humán és az intellektuális vagyon. Humán vagyon alatt a szaktudást, a specializált magas szintű tudást értjük, illetve az ezzel rendelkező emberek számát, míg az intellektuális vagyon alatt a szabadalmi bejegyzések számát. Érdekesség, hogy Magyarország a szabadalmi bejegyzések számában 1990-ben még megelőzte Ausztriát, azonban a rendszerváltást követően drasztikusan csökkentek a szabadalmak, míg ezzel szemben Ausztriában folyamatosan nőttek.
Magyarországon a Life Long Learning (az élethosszig történő tanulás, folyamatos továbbképzés, fejlődés) sem jellemző. Ez is egy klaszterfejlődést hátráltató tényező, ugyanis ez elengedhetetlen a klaszteréletben.
A társadalmi bizalmi szint hazánkban nagyon alacsony, ugyanis az emberek, a cégek, a vállalatok nem bíznak meg egymásban, és így nem is szívesen működnek együtt. Azonban a klaszterek alapja az együttműködés és a kölcsönös bizalom. Világosan látszik, hogy a társadalmi bizalmi szint és a versenyképességi pozíció között korreláció van. Minél jobban bíznak egymásban a partnerek, annál hatékonyabban fognak tudni közösen dolgozni, és annál jobb lesz a versenypozíciójuk. Tehát a bizalom hiánya gátolhatja a klaszter működését.
A második előadás Horváth Klaudia doktorandusz (Nemzeti Közszolgálati Egyetem) prezentációja volt, ahol elsőként az innovációs ökoszisztémákat beszéltük át. Tisztázásra kerültek a klaszter és az ökoszisztéma fogalmak közötti különbségek és hasonlóságok is.
Szó volt továbbá az építőipar-specifikus klaszter- és ökoszisztéma kihívásokról. A szereplők szerint csak olyan innovációba érdemes fektetni, ami költséghatékonyságot segít elő. Az építőipart mindig a fogyasztó dominálja. A fogyasztó inkább a régi, jól bevált módszert választja a kockázatos, innovatív helyett. Az is hátráltató tényező, hogy az építőipar nem K+F intenzív szektor, ezért az innováció inkább csak a beszállítóktól érkezik (új anyagok, fenntartható megoldások). Éppen ezért a fő mottó: „Aki kimarad, lemarad”. Európában már nem a forráshiány, hanem a kompetens szakmai ismeretek hiánya az innovációs ökoszisztémák fejlődésének hátráltatója. A tudás és a szakmai ismeretek át kell adni egymásnak, össze kell fogni, ezt pedig az együttműködések teszik lehetővé. Így lehet kielégíteni a változó / új fogyasztói igényeket. Mivel az építőiparban a kis- és középvállalkozások dominálnak, így ezek csak összefogva lehetnek igazán erősek. Tehát aki kimarad ezekből a szerveződésekből, az elmaradhat a többiek mögött.
Dr. Nagy Gyula a Szegedi Tudományegyetem tanársegédje az építőipari munkaerő-kapacitások intenzív növelésének lehetőségeiről beszélt. Fontos gondolatai voltak, többek között például az, hogy államnak nem indikátornak, hanem katalizátornak kell lennie a klaszteresedés folyamatában. Az államnak óriási szerepe van a kkv-k integrációjában a klaszterekbe. Az építőipar digitalizációjával jelentős fejlődés és hatékonyság érhető el az ágazatban, mert jelenleg ez még nem elterjedt. Az építőiparban már az oktatásnál alkalmazni kell a digitális világot, az egyetemeket pedig be kell vonni a digitalizáció kiépítésébe. Ahhoz, hogy ez működjön, a vállalatokat is célszerű ösztönözni a digitális eszközpark használatára.
Gyulai Tamás a MIÉNK Klaszter menedzsere a klaszterük működésének jó példáira mutatott rá. Saját pozitív tapasztalataikat osztotta meg velünk, és bizonyította, hogy az összefogás, az együttműködés és az innováció igenis működhet és működőképes is Magyarországon a megfelelő közeg megteremtésével.
Naderi Zsuzsanna szintén a MIÉNK Klasztertől érkezett. Ő a cégek együttműködési mechanizmusáról tartott beszámolót, és kiemelte, hogy a tartós együttműködések kezdődhetnek egyszerűen is, mint például közös oktatással, továbbképzésekkel vagy akár közös beszerzésekkel. Ezek jól megalapozhatják a kölcsönös bizalmat, ezáltal a későbbi együttműködést is.