A több mint három évszázadot átfogó tanulságok levonásához és a jövőbeli fejlődési irányok kijelöléséhez a közös gondolkodást tartalmas megnyitóbeszédek alapozták meg. Ahogyan azt Volford László főszervező, hálózatfejlesztő, az Építő KITT Klasztervezetője kiemelte, a konferencia fő célja az volt, hogy valódi szakmai párbeszéd induljon arról, merre tart Szeged és környezete.
A nyitó gondolatok során Schulz Péter, a Csongrád-Csanád Megyei Építész Kamara elnöke hangsúlyozta, hogy a helyi építészek aktívan ki kívánják venni a részüket a jövő formálásából. Vasárus Gábor településfejlesztő, az ELTE KRTK geográfus kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem csak akkor lehet eredményes, ha a döntéshozók képesek megszerezni a társadalom és a helyi közösségek támogatását. Fritz Péter, az Arcehenrg-Metál Klaszter Energetikai ügyekért felelős alelnöke és üzletember rámutatott: Szeged a nagy történelmi katasztrófák – az 1878-as nagy árvíz és a trianoni határrendezés – után mindig rálelt azokra a fejlődési pályákra, amelyek komoly eredményekre vezettek. Bár a jelenlegi változások jelei kevésbé látványosak, a víz-, az energia- és a klímaválság hatásai ma már megkérdőjelezhetetlenek.
A Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke, Alföldi György előadásában kiemelte, hogy a klímaváltozás megállíthatatlanul az életünk részévé válik és Szeged ebben kifejezetten érintett. Tuidomásul kell venni, hogy a változó környezetben új városfejlesztési megoldásokra van szükség, a korábbi siker-kódok már nem megfelelőek. Nekünk kell közösen új kódokat írnunk. Ezen gondolatokhoz kapcsolódott a plenáris előadások utáni négy párhuzamos szekció, melyek feldolgozták a város és térsége jövőjét, ütköztetve a legkülönfélébb szakterületek képviselőinek álláspontját:
Természeti környezet és védelme: A szekció középpontjában a klímaváltozás, a vízhiány és a fenntartható zöldfelületek álltak.Az előadások központi kérdése az volt, hogy hogyan tehető Szeged és térsége a természeti környezet tudatos kezelésével klímaállóbbá, egészségesebbé és élhetőbbé. A szekció egyrészről történeti megközelítésből vizsgálta Szeged és térsége természeti környezetének, gazdasági-társadalmi fejlődésének (Vajda Tamás Tessedik Sámuel Múzeum) és klimatikus viszonyainak összefüggéseit (Rácz Lajos SZTE JGYPK), miközben a jövő kihívásaira is fókuszált, különös tekintettel az alternatív és fenntartható termesztési megoldásokra (Magyar Kitti Vízválasztó és Zöld Gerillamozgalom), a vízgazdálkodásra, a Tisza szerepére és a Homokhátság vízpótlási lehetőségeire. (Kozák Péter ATIVIZIG), valamint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás módjaira(Sirkó Zoltán kertészmérnök) fókuszált.
- Épített környezet és tervezés: A szekció azt vizsgálta, hogy a jelenlegi tervezési, szabályozási és fejlesztési döntések miként határozzák meg Szeged és térsége hosszú távú élhetőségét és működését. A közösségi tervezés gyakorlati lehetőségei és a helyi szereplők fejlesztésekbe történő bevonása valamint az energiaközösségek létrehozási lehteőségei (Nagy Gyula, SZTE TTIK) mellett hangsúlyosan jelent meg az épített örökség megőrzése és a műemléki épületek korszerűsítésének kérdése (Schulz Péter, Csongrád-Csanád Megyei Építész Kamara). A fenntartható városi mobilitás és az autóközpontú közlekedés alternatívái a kerékpározás fejlesztésén keresztül kerültek előtérbe (Csüllög Imre, Magyar Kerékpárosklub). A szekció külön figyelmet fordított a városperemi zártkertek funkcióváltására, szabályozására és jövőbeli szerepére (Vasárus Gábor, ELTE KRTK; Sándor János, Családok a Kiskertekért Egyesület), valamint arra is, hogyan alakítja át a digitalizáció és az új kommunikációs környezet az építészet és a településtervezés gyakorlatát (Talmácsi István, Dél-Alföldi Urbanisztikai Egyesület).
- Ember és város: A szekció a városfejlődés társadalmi, közösségi és kulturális dimenzióit állította középpontba, arra keresve a választ, hogy miként alakítják a városi teret a társadalmi folyamatok, a helyi közösségek, az identitás és a történeti örökség. A kortárs városi folyamatok oldaláról a szegedi deszegregáció és a társadalmi térbeli elkülönülés kérdése jelent meg (Berki Boglárka, SZTE GTK), míg a Tisza közösségformáló és identitásképző szerepe történeti nézőpontból került bemutatásra (Tóth Marcell helytörténész). A szekció több előadása Szeged társadalom- és várostörténetének sajátos szereplőit és helyszíneit idézte meg, így Tonelli Sándor életútját (Tóth István, Móra Ferenc Múzeum), a Szent-Györgyi-villa történetét (Oláh András Pál, Magyar Nemzeti Levéltár), valamint a XVIII. századi bevándorolt polgárság városformáló szerepét (Ifj. Tóth István). A helyi identitás és kulturális örökség kérdését a szegedi német polgári és iparos örökség (Korom Alexandra), valamint a Szeged környéki tanyás településszerkezet és annak értékőrző szerepe (Sziráki Krisztián, Domaszék polgármestere) egészítette ki.
- Agglomeráció és technológia: A szekció Szegedet és környezetét egymással szoros kapcsolatban működő várostérségként értelmezte, és a települések közötti együttműködés, a közös fejlesztések és a térségi versenyképesség kérdéseit járta körül. A várostérségi kapcsolatok gyakorlati példájaként Mórahalom fejlődési pályája és Szegedhez való viszonya (Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere), Kistelek főterének megújítása és a helyi városfejlesztés öröksége (Nagy Sándor, Kistelek polgármestere), valamint a hódmezővásárhelyi fejlesztési folyamatok és azok térségi hatásai (Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere) kerültek bemutatásra. A szekció kitért a turizmus településeket és térségeket összekapcsoló szerepére (Csáki Béla), a tematikus utcák és városi kereskedelmi terek fejlesztésének lehetőségeire (Király Gabriella, BKIK), valamint a mesterséges intelligencia tervezési folyamatokban való alkalmazására (Majó Zoltán, SZTE). A programot a Győr fejlődési modelljéből Szeged számára levonható tanulságok (Gyulai Tamás, Dél-Alföldi Regionális Innovációs Ügynökség) egészítették ki, erősítve azt a szemléletet, hogy a jövő városfejlesztése egyre inkább térségi együttműködésben értelmezhető.
Klaszterünk elkötelezett a régió és a hazai ipar zöld, innovatív transzformációja mellett, így a „Szeged kódja 1799–2100”konferencián felvetett gondolatok és kihívások közvetlenül kapcsolódnak stratégiai céljainkhoz. Mindez elsősorban az energetikai és technológiai átállásban ölt testet: tagvállalataink a megújuló energiák, az energiahatékonyság és a korszerű szerkezetépítés terén egyaránt élen járnak, így a várostervezés zöldítése közvetlen piacot és fejlesztési területeket nyit meg számukra.
– A fenntartható városfejlesztés ma már nem képzelhető el a megújuló energiaforrások hatékony és közösségi alapú alkalmazása és tárolása, az energiatakarékos építészeti megoldások és a modern fémipari technológiák szimbiózisa nélkül. A klímaváltozás és az energiaválság által támasztott kihívásokra nem különálló válaszokat kell adnunk, hanem komplex, iparági összefogásra épülő rendszereket kell kiépítenünk. Mi, az Archenerg-Metál Klaszternél abban hiszünk, hogy a tudomány, a szakpolitika és a piaci szereplők együttes tudása teremtheti meg a 21. századi, élhető és energiahatékony városok alapjait – tette hozzá Nagy Gyula az Archenerg-Metál Klaszter területfejlesztési ügyekért felelős alelnöke.
Ezzel párhuzamosan Szeged és a környező térség hosszú távú fenntarthatósága elengedhetetlen a helyi ipari szereplők stabilitása és a régió munkaerőmegtartó képességének növelése szempontjából. A rendezvény emellett világosan rávilágított arra is, hogy a tudományos kutatások, az urbanisztikai döntések és az ipari kivitelezés nem működhetnek egymástól elszigetelve. Az Archenerg-Metál Klaszter éppen ebben a hálózatosodásban tölt be kulcsfontosságú hídképző szerepet a szereplők között, garantálva, hogy a környezeti és éghajlati kihívásokra a gyakorlatban is megvalósítható, fenntartható ipari válaszok születhessenek.