RENOINVEST záró magyar nemzeti kerekasztal
Az ÉMI és az Archenerg Klaszter közös szervezésében valósult meg a RENOINVEST projekt záró hazai nemzeti kerekasztala, amely a társasházi és az önkormányzati épületfelújítások finanszírozási és szabályozási feltételeinek javítására, valamint a gyakorlati megvalósítást támogató kapacitások megerősítésére fókuszált. A rendezvény célja kettős volt: egyrészt áttekintést adni a projekt eddigi eredményeiről, másrészt a piaci és szakpolitikai szereplőkkel, közös szakmai térben megvitatni a RENOINVEST javaslatcsomagját, mely a hazai felújítási rendszer legfőbb kihívásaira reflektál.
A megnyitóban Lesti-Hermann Renáta, az ÉMI irodavezetője hangsúlyozta, hogy az épületfelújítások előmozdítása nem pusztán műszaki kérdés: legalább ilyen súllyal jelennek meg a gazdasági, intézményi és együttműködési feltételek, amelyek hiányában a technológiai megoldások sem tudnak valódi hatást kifejteni. Ezt a keretet tette teljessé Hujber Dorottya projektvezető áttekintése is, amely bemutatta, hogy a RENOINVEST projekt nem egyszeri programlogikában gondolkodik, hanem nemzetközi jó gyakorlatokra és hazai szakmai párbeszédre építve olyan átfogó javaslatcsomagot - Akciótervet - formál, amely a fenntartható, „okos” felújításfinanszírozás piacképességét és intézményi beágyazottságát kívánja megerősíteni.
Szakpolitikai célok és finanszírozási realitások metszéspontja
Az esemény szakpolitikai keretét Réthelyi Barbara, az Energiaügyi Minisztérium osztályvezetője mutatta be. Előadásában egyértelműen a célok és a finanszírozási realitások metszéspontjára helyezte a hangsúlyt: a felújítási ráta érdemi növelése csak akkor reális, ha a szabályozási környezet, a kiszámítható támogatási és hiteltermékek, valamint a piac felkészültsége egyszerre erősödik. Kiemelte, hogy a szakpolitika az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer (EKR) megerősítésével kíván nagyobb arányú lakossági felújítások elérni, ezáltal 2027-ig akár 120–150 ezer lakóingatlan korszerűsítése válik lehetővé, valamint az EKR kötelezettségi időszak 2035-ig meghosszabbításra került. Emellett elindult a Nemzeti Épületfelújítási Terv (NÉT) kidolgozása, amely átfogó, hosszú távú keretet kíván adni a felújításoknak. Üzenete világosan illeszkedett a RENOINVEST Akcióterv logikájához is: a hullámszerűen megjelenő programok önmagukban nem hoznak stabil beruházási döntéseket, a szereplők akkor mozdulnak, ha a célpálya hosszú távon átlátható, és a komplex felújításokhoz szükséges bizalom, valamint finanszírozhatóság intézményesen is támogathatóvá válik.
Társasházi épületfelújítás: akciótervi javaslatok és az első tematikus kerekasztal
A RENOINVEST projekt szakértői által kidolgozott társasházi felújítási Akcióterv-javaslatokat Rajné Adamecz Ildikó, az Archenerg Klaszter pénzügyi szakértője mutatta be, ami átlátható keretet adott az első tematikus kerekasztalnak és rávilágított a megoldandó problémák mélyebb, rendszerszintű okaira. A javaslatcsomag három egymásra épülő pillért jelölt ki: a társasházi működés és gazdálkodás jogi modernizálását, a hosszú távon hozzáférhető és pénzügyileg megalapozott projekteken alapuló finanszírozási környezet megteremtését, valamint a független szakmai tudásmegosztás és szemléletformálás megerősítését.
Az első tematikus kerekasztal a többlakásos lakóépületek – társasházak és lakásszövetkezetek – felújításának jogi, pénzügyi és szervezeti akadályait, illetve a RENOINVEST Akcióterv reális megoldási javaslatait vitatta meg. A panelbeszélgetés célja az volt, hogy minél szélesebb szakmai közösség mondhassa el véleményét az Akciótervről, ezért a társasház-kezelői szakma, az építésgazdasági és kivitelezői oldal, a banki és lakás-takarékpénztári finanszírozás, az energiaközösségek területe, valamint a civil és klímapolitikai szféra is képviseltette magát. A résztvevők között ott volt Dr. Gyárfás Róbert (TTOE), Hámori Réka (Magyar Bankszövetség), Illésné Szécsi Ilona (MEHI), Koji László (ÉVOSZ), Kurucz Mónika (K&H Csoport), Torda Edit (Fundamenta-Lakáskassza), Szilber Szilvia (MITOE; Szilber Házak), Nagy Péter (Energy Control Kft.; BPMK), Szalai Gyula független szakértő, valamint Réthelyi Barbara (Energiaügyi Minisztérium) is; a beszélgetést Rajné Adamecz Ildikó moderálta.
A megszólalások közös nevezője az volt, hogy a társasházi szektor a nemzeti vagyon meghatározó részét kezeli, mégis sok esetben „feltőkésítés nélkül” került olyan felelősségi körbe, amelyhez a jelenlegi jogi és gazdálkodási keretek nem biztosítanak elég stabil hátteret. Ez a történeti örökség ma is látható a tartalékképzés gyengeségében és a rövid távú döntési logikákban, miközben a szakaszos vagy mélyfelújítások következetes tervezést, tulajdonosi elkötelezettséget és pénzügyi fegyelmet igényelnének.
A kerekasztal megerősítette azt a javaslatot, hogy a társasházi szabályozás korszerűsítése nélkül nem várható érdemi fordulat. A kötelező nyilvántartások, a jókarbantartási kötelezettség következetesebb érvényesítése és a felújítási alap szakmailag megalapozott minimumszintje a tömeges banki finanszírozhatóság előfeltételei közé tartoznak. A jelenlegi tartalékképzési szintek sok esetben nem teremtenek valós saját erőt még a nagyobb volumenű projektek előkészítéséhez sem, ami közvetlenül gyengíti a hitelfelvételi lehetőségeket.
Finanszírozási oldalról a panel visszaigazolta, hogy zöld- és társasházi konstrukciók elérhetők, de a széles körű alkalmazást a saját erő hiánya, a töredezett közgyűlési döntéshozatal és a hosszú távú kiszámíthatósági korlátok fékezik. Többen felvetették, hogy a változó kamatozás dominanciája és a rövidebb kamattámogatási időtáv nem minden esetben illeszkedik a mai költségszintekhez és a mélyfelújítások megtérülési logikájához. Ennek nyomán megjelent egy országos léptékű társasházi felújítási program igénye is, amely a lakóközösségi saját erőt, a banki forrásokat és az állami ösztönzőket hosszú távú, vegyes (co-financing) keretbe rendezve tudná nagyobb volumenben beindítani a jól előkészített projekteket.
Külön hangsúlyt kapott az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer (EKR) szerepe, mely az energiakereskedőket energiatakarékossági intézkedések végrehajtására kötelezi, így ösztönözve a fogyasztás csökkentését és a megtakarítások igazolását. A résztvevők szerint ez egy hatékony mechanizmus és bizonyos beavatkozásoknál érdemben javíthatja a projektek pénzügyi megtérülését, ugyanakkor utólagos elszámolási jellege miatt nem képes segíteni a magas előfinanszírozási igény csökkentésén. Emiatt a kerekasztal szükségesnek látta, hogy a társasházak márkafüggetlen, közérthető és transzparens tájékoztatást kapjanak az EKR rendszer révén reálisan támogatható beavatkozásokról.
A társasházi blokk egyik legerősebb gyakorlati üzenete a független, „egyablakos” tanácsadói és projekt-előkészítési kapacitások szükségességéhez kapcsolódott. A résztvevők szerint sok esetben nem a technológia vagy a finanszírozási lehetőség hiánya jelenti a fő akadályt, hanem az, hogy hiányzik a megbízható, intézményesített, átfogó szakmai támogatás, amely végigvezeti az ingatlantulajdonosokat a folyamaton a műszaki tartalom kidolgozásától, a pályázati és hitellehetőségek összehangolásán át a kivitelezés ellenőrzéséig. A nemzetközi példák – köztük a vilniusi modell, illetve az osztrák renovation coach koncepció – azt erősítették, hogy egy önkormányzati vagy állami háttérrel működő, márkafüggetlen tanácsadói hálózat érezhetően javíthatná a projektek minőségét és a lakóközösségek bizalmát, ezáltal a felújítási hajlandóság növelését.
Európai Energiahatékonysági Finanszírozási Koalíció Magyar HUB – a finanszírozási ökoszisztéma bővítése
Prezentációjában Bihari László, az Európai Energiahatékonysági Finanszírozási Koalíció (EEFC) magyarországi HUB-jának elnöke rámutatott, hogy a hazai és uniós éghajlat- és energiahatékonysági célok teljesítéséhez szükséges beruházási igény nagyságrendje messze meghaladja a rendelkezésre álló állami forrásokat, ezért elengedhetetlen a magántőke bevonása és a pénzügyi szektor aktív szerepvállalása. Hangsúlyozta, hogy csak a standardizált projektfejlesztés, a pénzügyileg jól előkészített és értékelhető projektportfóliók, valamint a kockázatcsökkentő eszközök összehangolt alkalmazása teheti a felújítási piacot hosszú távon működőképessé és vonzóvá. A Magyar HUB szakértői platformja várja a csatlakozókat, hogy a közösen dolgozzanak ki javaslatokat a hazai szabályozási környezet javítására és a finanszírozási akadályok lebontására.
Önkormányzati épületfelújítás: akciótervi javaslatok és a második tematikus kerekasztal
A délutáni szekciót az önkormányzati épületfelújításra irányuló RENOINVEST Akcióterv-javaslatok felvezetése alapozta meg, majd a második tematikus kerekasztal arra kereste a választ, miért halad lassan a középületek energiahatékonysági megújítása, és milyen feltételek mellett indulhat el érdemi felújítási hullám. A beszélgetésben pénzügyi, szakpolitikai, fejlesztéspolitikai, műszaki és önkormányzati vagyonkezelési nézőpontok találkoztak.
A panel résztvevői között szerepelt Bándi Keve Kund (Erste Alapkezelő), Bihari László (EEFC Magyar HUB), Hámori Réka (Magyar Bankszövetség), Badics László (MBH Bank), Pusztai Szabolcs (Nemzeti Fejlesztési Központ – TOP Plusz), Réthelyi Barbara (Energiaügyi Minisztérium), Soltész János (Budavári Városfejlesztő és Vagyonkezelő Kft.) és Dr. Tas Krisztián (Településfejlesztési Szövetség); a moderátor Rajné Adamecz Ildikó volt.
A kerekasztal egyik legfontosabb közös felismerése az volt, hogy az önkormányzati felújítások visszafogottságát nem kizárólag „programhiány” magyarázza. A 2011 óta érvényes, éves ciklusokra épített és feladatalapú finanszírozási logika rövid távú szemlélete nehezen illeszthető hosszú távú, teljesítményalapú korszerűsítésekhez, ami különösen az ESCO/EPC típusú megoldások – melyek olyan energiahatékonysági beruházási modellek, ahol egy szakosodott szolgáltató (ESCO) cég megtervezi, előfinanszírozza és megvalósítja az energia-megtakarítást eredményező fejlesztéseket, az ügyfél pedig a beruházás költségeit a később keletkező energia-megtakarításból fizeti vissza - esetében válik élessé. A résztvevők szerint az érdemi piacépítés feltétele az, hogy a jogszabályi és intézményi környezet kiszámítható, transzparens keretet adjon a több évre szóló kötelezettségvállalásokhoz és az ESCO/EPC konstrukciók ne kivételként, hanem szabályozott, vállalható „főútként” jelenjenek meg.
Gyakorlati finanszírozási oldalról kiemelt figyelmet kapott az ÁFA kérdése is. A panelbeszélgetők rámutattak: ha az önkormányzat közvetlen beruházó, az ÁFA-visszaigénylés korlátozottsága rontja a projektek megtérülését, míg piaci szereplők bevonása kedvezőbb konstrukciós eredményhez vezethet. A banki szereplők megerősítették, hogy a finanszírozhatóság kulcsa a stabil, igazolható cashflow és a hosszú távon értelmezhető kockázatmegosztás. Ezzel párhuzamosan az is elhangzott, hogy az ESCO cégek finanszírozása még mindig drága, ami önmagában is fékezheti a piac bővülését.
A második kerekasztal szakmai gerincét az Energy Efficiency First elv adta. A résztvevők szerint túl gyakori, hogy a fejlesztések a „lánc végéről” indulnak – hőtermelőcsere, megújulók, látványos technológiák –, miközben a legbiztosabb és legolcsóbb megtakarítások sokszor az üzemeltetési szokások feltárásából, a mérés és monitorozás megerősítéséből, valamint az épület termikus burkának rendbetételéből következnek. A rossz műszaki sorrend alacsony hatásfokú, akár kontraproduktív beruházásokhoz is vezethet, ami energetikai és pénzügyi szempontból egyaránt rombolja a felújítási piac bizalmát.
Erős üzenetként jelent meg az adathiány problémája is. A fogyasztási, felújítási és tényleges megtakarítási adatok töredezettsége nemcsak helyi, hanem országos szinten is nehezíti a standardizált, finanszírozható projekt „pipeline” felépítését. A kistelepülési tapasztalatok külön is rámutattak arra, hogy bár léteznek kötelezettségek és rendszerek, sok esetben az önkormányzatnál nem áll rendelkezésre a szükséges finanszírozás és szakmai kapacitás ahhoz, hogy ezek valódi döntéstámogató platformmá váljanak. Ugyanakkor a beszélgetés optimistább szakmai álláspontja szerint az állami, szolgáltatói és statisztikai adatok, valamint modern elemzési módszerek összehangolása gyorsabban is megrajzolhatná a valós országos épületállomány képét, ami érdemi alapot teremtene a standardizált előkészítésnek és a finanszírozhatóság erősítésének, amennyiben átfogó megoldás születik a jelenleg töredezett szerkezetben található adatok és információk összehangolt, modern elemzési módszerek alapján történő kezelésére és hozzáférhetővé tételére.
A panel kitért a településtípusok eltérő helyzetére is. A kistelepülések, a nagyvárosok és a történeti vagy világörökségi környezetben működő önkormányzatok különböző műszaki, engedélyezési és költségkockázatokkal dolgoznak, ami differenciált megoldási kereteket indokol. A délelőtti társasházi témákhoz kapcsolódva az is felmerült, hogy egyes települések ma is közvetett szereplőként jelennek meg a társasházi rendszerben visszamaradt önkormányzati tulajdonrészek (pl: légópince, lapostető stb.) fenntartása miatt, amelyek ugyan kevéssé láthatók, de valós és folyamatos pénzügyi terhet jelentenek.
A kerekasztal végkövetkeztetése, hogy a középületek felújítása csak akkor gyorsítható fel érdemben, ha a hosszú távú teljesítményszerződések egyértelmű jogi keretet kapnak, a mérés és adatintegráció a tervezés és nyomon követés alapjává válik, valamint kialakul egy olyan vegyes finanszírozási és partnerségi környezet, ahol az állam, a bankok, az ESCO piac, az önkormányzatok és a helyi közösségek összehangoltan tudnak minta értékű projekteket megvalósítani, illetve modelleket kidolgozni.
Összegzés
A záró nemzeti kerekasztal két tematikus panelje végül ugyanarra a stratégiai felismerésre jutott: bár a lakossági és a közszféra felújítási logikája eltérő, azonban a nagyléptékű és érdemi energiamegtakarítást elérő beruházások feltételei lényegében azonosak. Korszerű és kiszámítható jogi környezet nélkül nem erősödik meg a piaci és önkormányzati bizalom; hosszú távon tervezhető, kombinált finanszírozási eszközök nélkül nem születnek beruházási döntések; megfelelő független tanácsadói és projekt-előkészítési kapacitások hiányában pedig a programok nem tudnak átláthatóan előkészített, megalapozott felújítási projektekké válni.
A rendezvény üzenete így messze túlmutatott egy projektmérföldkövön: a társasházi és önkormányzati felújítások érdemi felgyorsítása nem egyetlen beavatkozástól, hanem a jogszabályi, pénzügyi és tudásmegosztási feltételek összehangolt megújításától függ. A technikai és pénzügyi megoldások alapvetően adottak; a valódi kérdés az, hogy létrejön-e az a stabil, átlátható és együttműködésre épülő keretrendszer, amelyben ezek a megoldások széles körben és tartósan, magas minőségben válhatnak gyakorlattá. A RENOINVEST projekt partnerei azon dolgoznak tovább, hogy a megfogalmazott javaslatokat konkrét, megvalósítható intézkedésekké formálják, és ezzel hozzájáruljanak egy kiszámíthatóbb, hatékonyabb felújítási környezet kialakításához.
A rendezvényen elhangzott előadások prezentációi és a rendezvény programja az alábbi linken tekinthetők meg:
1. RENOINVEST_zaro nemzeti kerekasztal program_2025.11.27
2. Hujber Dorottya_Renoinvest projekt eredmenyek_2025.11.27
3. Rajne Adamecz Ildiko_ Renoinvest onkormanyzati javaslatok_2025.11.27
4. Rajne Adamecz Ildiko_Renoinvest tarsashazi javaslatok_2025.11.27
5.Réthelyi Barbara – EKR, NÉT és épületfelújítási programok ( Energiaügyi Minisztérium)
